MikroNógrád, „a tudomány is lehet szép” - Új időszaki tárlat a pásztói Múzeumban
Mi
emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy csak arra figyeljünk, ami jól
látható, feltűnő, vagy éppenséggel bombasztikus, netán szenzációs. Ha az
őslénytan szóba kerül, akkor többségünknek a jégkori óriások, a mamut
és a gyapjas orrszarvú jut eszébe, netán a földtörténeti középidő kihalt
„rettentő gyíkjai”: a már szinte bulvárosodott dinoszauruszok.
Márpedig az őslénytanban az utóbbi fél évszázad során a legrohamosabb
fejlődés a milliméteres és annál kisebb nagyságrendű maradványok
vizsgálata terén zajlik. A kőolajkutatás ma már elképzelhetetlen lenne a
fúrásmagokba zárt apró likacsos házú egysejtűek, vagy a kagylósrákok
házainak elemzéséből levont következtetések nélkül.
Ugyancsak
bajban lennénk a sokáig „ősmaradványmentesnek” tartott üledékes kőzetek
korának megállapításában a conodonták, a sugárállatkák, a kovamoszatok
vagy éppen a kisemlősök nélkül.
Ugyanígy
centiméteres-deciméteres nagyságú kristálycsodák, drágakövek jelentik
számunkra az ásványokat és nem is gondolunk arra, hogy a körülöttünk
levő naponta használt kőzeteink is ásványokból állnak, csak legtöbbször
szabad szemmel láthatatlanok.
Ebben a mikrovilágban csak úgy lehetett eredményeket elérni, hogy az
utóbbi fél évszázadban egyre jobban fejlődött a mikroszkópi képalkotó
technika. A parányőslénytan 19. századi úttörői még csak
fénymikroszkóppal dolgozhattak. Később jelent meg a sztereomikroszkóp,
majd az elektronmikroszkóp, melyekkel a parányi maradványok egyre
finomabb alaki részletei váltak tanulmányozhatóvá.
Ezek az apró
ásványok és ősmaradványok nemcsak érdekesek és tanúlságosak, de
esztétikai élményt is nyújtanak. A kiállítás fő célja, hogy ebből az
egyes ember számára már átfoghatatlan gazdagságú mikrovilágból ízelítőt
nyújtsunk.
A kiállítás első terme a kőzetmikroszkópia és az ásványok világába vezet be, míg a második terem az ősmaradványoké.
Forrás: http://www.pasztoimuzeum.hu/
