AZ ÉV ÁSVÁNYA: A GRÁNÁT - 3. rész
Harcias gránátok
2016-ban a gránátot választották az év ásványává.
Ebből az alkalomból blogunkon egy sorozatot jelentetünk meg e sokoldalú
ásványról (voltaképpen ásványcsaládról). Arról, hogy mik a gránátok, a
sorozat bevezető része ír. Az eddig megjelent írások listája e bejegyzés végén található.
A Magyar Természettudományi Múzeum
(akkor még véglegesnek hitt) új helye, a Ludovika mellett lévő egykori
lovardában az 1996-ban megnyílt első kiállításon „Békés gránátok” címmel
mutattunk be egy kis válogatást a legszebb Kárpát-medencei
gránátjainkból. A cím arra utalt, hogy míg a legtöbb embernek a gránát
szó hallatán egy robbanóeszköz jut az eszébe, a geológusoknak egy
ásvány, mely teljességgel ártalmatlan.
A vitrinben a mai országterület
legismertebb gránátjai, a börzsönyi patakok hordalékából gyűjthető
almandinok közül is kiállítottunk egy maréknyit. Amikor a „Békés
gránátok” címet adtuk, még nem ismertük azt az adatot, mely szerint a
börzsönyi gránátok közül a nagyobb, legömbölyödöttebb szemcséknek egykor
sajátos és igencsak harcias alkalmazása volt: egy XVIII. századi
feljegyzés szerint a puskával vadászó parasztok a drága ólomgolyó
helyett használták őket. A gránátlövedékek a világ más részein sem
voltak ismeretlenek. Egyes történészek szerint az 1800-as évek elején az
amerikai navahó indiánok alkalmazták őket. Hlebnyikov orosz utazó
feljegyzései szerint ugyanebben az időben az alaszkai tlingitek is a
helyi almandinkristályokra fanyalodtak, amikor kifogytak az
ólommunícióból. 1891/92-ben pedig az észak-kasmíri Hunza-völgy
fejedelemségének harcosai is vörös gránátokkal lövöldöztek a britekre –
állítólag abban a hitben, hogy a vérvörös kő súlyosabb sebeket üt, mint
az ólomgolyó.
De mi köze lehet a gránátnak a kézigránáthoz? Kiderül a „Honnan ered a gránát neve” című írásunkból.
Legömbölyödött almandinkristályok a Börzsönyből (fotó: Jánosi Melinda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése